"Kolozsvárt öt felekezet van s csak egy temető. Ha a vallás a legnagyobb szellem gyümölcse s a vallásosságnak a türelem a legmagasztosabb hazája, akkor bizonyára sohasem láttam figyelemre méltóbb helyet."

Gróf Széchenyi István 1821

A Házsongárdi temető, nemcsak Kolozsvár, hanem egész Erdély több évszázados tudományos, mûvelődés-, és mûvészettörténeti életének és hagyományainak a tükre és őrzője. 1573 februárjában, Kolozsvár városának közgyûlése határozatot hozott egy új temető kijelöléséről. A temető első bővítésére 1739-ben került sor, amikor Fabritius de Gladis báró kertjét a lutheránus egyházközségnek adományozta. Az 1830-as évek táján a temető elérte azt a déli határt, melyet ma Brassai Sámuel síremléke mögött húzhatunk meg. A temető a neves magyar írók, mûvészek, pedagógusok, nyelvészek, filozófusok, papok, teológusok, püspökök és közéleti személyiségek mellett számos természettudós nyughelye is. Ez annak az eredménye, hogy Kolozsvár jelentős kulturális, mûvészeti és közigazgatási szerepe mellett az erdélyi tudomány fellegvára is volt.