Marosvásárhely - Maros megye /Targu Mures/

A város története

Marosvásárhelyt 1332-ben említik elõször. 1616-ban Bethlen Gábor emelte városi rangra. A város kialakulására csak következtetni tudunk. 1492-ben Báthory István erdélyi vajda védmûvekkel erõsítette meg a vártemplomot. 1506-ban a város mellett verték meg a felkelt székelyek Tomori Pál seregét. 1600-1601-ben vár Basta ostromai következtében rommá vált. 1653-ra épült újjá. 1616-ban szabad királyi város lett. 1661. szeptember 14-én Ali pasa nyomására itt választották fejedelemmé I. Apafi Mihályt. 1707. április 5-én itt választották II. Rákóczi Ferencet a fejedelmmé. 1849. július 30-án innen indult Petõfi és Bem a segesvári csatába. 1854-ben a Postaréten végezték ki a 3 székely vértanút, 1874-óta emlékmû jelöli a helyet. 1880-ban Bem, 1893-ban Kossuth szobrát, 1907-ben Rákóczi mellszobrát avatták fel a Fõtéren. Mindhármat 1923-ban döntötték le a románok. A városnak 1910-ben 25 517 lakosa volt, ebbõl 22 790 magyar, 1717 román és 606 német. A 2002-es népszámlálás adatai szerint 75 533 román,  70 110 magyar, 3 660 cigány, és 304 német lakta.

A város látnivalói

• Keresztelõ Szent János Plébánia.

• A vár 1602-bõl.

• Református vártemplom - Erdély egyik legnagyobb gótikus épülete.

• Volt Városháza 1906-1907-bõl.

• Közmûvelõdési Palota 1913-ból, ebben a Tükörterem.

• Nemzeti Színház.

• Római katolikus plébániatemplom.

• Minorita templom és rendház.

• Az ortodox székesegyház 1934-bõl.

• A Bolyai Farkas líceum.

• Bolyai, Farkas és János szobra.

• A Teleki Téka 1802-bõl.

Szállások Marosvásárhely településen >>>